Családi fotózás: Ádámka a főszerepben.

A fotós és a modell

Mivel a jövőben csak portréfotózással fogok foglalkozni, úgy illik, hogy a családomról sem felejtkezzem meg. Szóval velük kezdem azt a sorozatot ami fotós pályafutásom újabb szakaszát jelenti. Az elkészítés eszközei a következők: Nikon D7000, Nikkor 16-85 mm, Nikon SB900, Walimex 80 x 120 cm derítő lap, Walimex 109cm brolly box, 250Ws Neewer stúdió vaku, lámpa állvány, 3 m PC szinkron kábel.  És persze rengeteg türelem, ami nélkül, egy másfél éves kisfiú fényképezése elképzelhetetlen. Örökmozgó Ádámkám figyelmének lekötése nem egyszerű feladat, a másik korral járó tulajdonsága, ha már figyel is ránk, nem sokáig. Na, de ezért szép feladat a gyermekfotózás. Ráadásul hálás feladat is, mert ugyan a tervek megvalósulása csak megközelítőleg lehetséges, viszont olyan érzelmi megnyilvánulásokat örökíthetünk meg, amit akarva nem tehetnénk meg. Sok felvétel megy "veszendőbe" amire lesz egy-két felvétel amivel az ember elégedett.

Íme néhány kép a több tucatból. Jól látható, hogy Ádámkám fittyet hány a bevilágításra. A lámpázási és fénymérési munkámat ezzel tökéletesen semmisé téve.Viszont a kitartó fotós nem adja fel.Utolsó megoldásként beveti  a széket, hogy néhány másodpercre lenyugodjon az a gyerek.

Ott megy a sihuhu!

Itt én megyek, fotózzál csak egyedül.

Egy kis lekenyerezés!

Hú,de uncsi ez a fotózás.

Egyszer  "rendesen" is ülök, ha nagyon szeretnéd.