Juhász Sándor Portfólió: Családi események fotózása

Jogos elvárás a család részéről, hogy a legfontosabb eseményeket megörökítsük. Ilyenkor egy profi fotóssal szemben támasztott követelményeknek kell megfelelnünk. Persze, nem ördöngösség, csak gondolkozzunk előre. Néhány jó tanáccsal szolgálhatok. Nem rég fotóztam egy keresztelőt régi kedves ismerőseimnél a Lipp családnál. Tehát én így csinálom.

Azt nem részletezem, hogy a fotófelszerelést már legalább egy nappal korábban felkészítem fotózáshoz. Akkumulátorok feltöltve, a memória kártyák üresen állnak. Az objektívek tiszták, a vakuk használatra készek. Minden, ami szükséges a táskában.

Ennél a fotózásnál fontos a rikító, feltűnő ruházat kerülése. Mi magunk is a figyelem központjába kerülünk bizonyos fokig és az ünnep hangulatát se rontsuk, igyekszem visszafogottan, de igényesen öltözni. (Melegítő, tornacipő használata szerintem sértés a házigazdával szemben, akármilyen drága, márkás is).

Mindig megkérdezem a megbízót, mit szeretne a fényképen látni, kik legyenek a képeken, mi legyen megörökítve. Minden fotózást azzal kezdem, hogy körbe járom a terepet. Felmérem, honnan lehet majd az eseményeket jól látni. Azt is megnézem, nincs-e valamilyen „baleseti veszélyforrás” az útban. Például lépcső. Aztán készítek az üres helyszínen egy-két teszt felvételt a gép pontos beállításához.

Ha van rá lehetőség, már az esemény előtt készítek képeket. A helyszínt is megörökítem, mert az is a része lesz az emlékeknek. Ma már a fotózás velejárója, hogy mások is készítenek fotót. Oda ugranak egy-egy kattintásra, aztán visszaülnek a helyükre. Ha lehet, segítek nekik, de a legfontosabb pillanatokat igyekszem a legjobb szögből elkapni. Ezért vagyok ott. Ilyenkor egy kis udvarias határozottság nem árt. Ügyeljünk, hogy senkit sem lökjünk fel a nagy koncentrációban.

Kerüljük a művészieskedést, mert nem biztos, hogy ezt értékelni fogják a végén. Egy-két felvételt lehet készíteni, ami hangulati elemmel gazdagíthatja a sorozatot. Ez nem egy szociofotó pályázat, hanem egy családi „fotóalbum”.

Ha minden felvétel elkészült, rákérdezek, hogy van-e még valami fényképezni való és csak akkor fejezem be a fotózást. Néha van egy későn érkező rokon, akiről szintén szeretnének képet.

A kidolgozást otthon végzem, mert a helyszínen, laptopon nem túl kényelmes néha több száz felvételt átvizsgálni. A szükséges korrekciókat kötegelve végzem, ha nincs túl nagy beavatkozás a képekbe. Sokkal gyorsabb. Általában kiszűröm a rossz képeket, a bepislogásokat, fotón szereplőkről előnytelenek képeket, a véletlen benyúlásokat stb.

A végén JPEG formában, lemezen adom át a képeket, mert papírképet nagyon kevesen igényelnek. Ezért inkább a monitoron jobban nézhető fekvő képeket készítek és kevesebb álló képet portrék esetében. A RAW fájlokat tárolom, ha később szükség lenne rájuk.